Bááár már nem most volt, de azért ha valamit megígér az ember akkor azt be kell tartani.
Egy hétköznap lett kiszemelve az utazásra, mert csak ekkor értünk rá. Ami persze egy kívülállónak furcsa lehet, de megvannak a váltóműszaknak is az előnyei. Például ez is, hogy hétköznap, amikor az autópályán is kisebb a forgalom, egész jól lehetett haladni.
Az idő sajnos csak késő délutánra vált napossá, addig borús, sőt esős volt, pedig egy nagy balatoni pancsolást terveztünk (ami azóta se jött össze, na majd most augusztusban!)
A nap nagyrészét a Hunorral való labdázás-szaladgálás-csúzdázás töltötte ki, aminek talán nővérkém örült a legjobban. Mármint hogy addig is egy kicsit leülhetett. Igazából én is kedvet kaptam a csúzdázáshoz, de, azt hiszem azt a műanyag játékot nem nekem tervezték. :d
Természetesen ha már a Balaton mellett jártunk, akkor nem hagyhattuk ki hogy lemenjünk a partra. Én ugyan csak a kisujjamat mártottam bele a nem túl meleg vízbe, de lelkes párom egészen a térdéig bemerészkedett.
Visszajövetelünk után még a Hunorral végignéztük a terméseket, neki leginkább egy érettnek alig nevezhető eper tetszett meg. Nagy mutogatások után leszedtük neki, persze akkor már nem is volt annyira érdekes gyümölcs. :)
Útravalónak kaptunk egy kis tököt, amit az utána lévő napokban meg is főztem, finom lett! :)
És akkor a képek: