Benő Blog

Ahogy az lenni szokott, ha december, akkor irány Bécs! :) Idén sem volt ez másként, így szombaton hajnalban indultunk a "Blahára". Igaz, kicsit elaludtunk, de még így is bőven időben értünk oda, majd elfoglaltuk a panoráma helyünket. Ugyanis többnyire emeletes busszal indulnak az ilyen utak, és ahogy tehetem mindig az első helyeket kérem. Ezzel a busszal mentünk: (nem először már :)

Ahogy látszik is, nincs alacsonyan a felső ülés, több mint 2 méter magasan az út felett. :)
Még hajnalban, a Nagykörúton, de már éhesek voltunk:

Talán itt egy kicsit jobban látszik a kilátás (ez még egy 2007-es kép, már Bécsben):

Az odaút alatt nem sok izgalmas történt, leszámítva azt, hogy fent majd' megsültünk már mire odaértünk. Érdekes egyébként, hogy nem sokkal miután kiértünk Pestről betértünk egy benzinkútra, olyan indokkal, hogy be kell kapcsolni a fűtést. Ez kicsit furcsának tűnik nekem hogy menetközben nem lehet bekapcsolni a fűtést. :D Persze nyilván technikai okai vannak ennek amit én nem tudok.
Voltak akik kiszálltak Bécs belvárosában, de a többség továbbjött Schönbrunnba, ahogy mi is. A kastélyba nem mentünk be, mert azt már láttuk belülről. Az egyik szoba azért látszik a shop mellett, ahova ugye nem kell belépőt fizetni.


A palota előtt is volt karácsonyi vásár, amit meg is látogattunk mielőtt visszavitt volna minket a busz a belvárosba. Kicsit bővebben: ettünk egy nagyobb fajta fánkot amit frissen töltöttek meg rumos-vanilliás töltelékkel. Ezt öblítettük le egy kis "Punsch"-al, ahogy ott hívják az alkoholos-forraltboros lélekmelegítőket. Szükség is volt rá, mert mínusz 5-6 °C lehetett, és egész nap esett a hó. De tényleg, míg Bécsbe értünk nem esett semmi, amikor leszálltunk elkezdett szakadni. Mondjuk ez inkább engem zavart a fotózás minimumra csökkentése miatt.
Amaretto-s és Sissy-s puncsot kértünk :)

 

A belvárosban a Stephansdom felé vettük az irányt, mert a Manner boltba mindenképp be akartunk térni. Nálunk többnyire a mogyorókrémes nápolyit lehet venni, de ott nagyobb a kínálat mindenféle földi jóból ami csokiból van. :)
Jó magas a beltér, galériának ideális :D


És ugyanez kívülről:

Ezután visszamentünk a Városházához, hiszen ott is lehet mindenféle finomságot kapni. :) Ettünk ott banános-csokiöntetes gofrit, forró csokival leöntött epret, és Baileys-es forrócsokit. Ez utóbbit leirnám hogy készült: mikulássapkás emberünk előszed egy bögrét, beleönt több mint fél deci Baileys-t, rámeri a folyékony csokit a csokiszökőkútból, tölt még rá forró kakaót, majd kis motoros keverővel összekeveri. A végére meg rendes (házilag készített) tejszínhabot nyom. :) (lejebbi képen látszik is egy kicsit)
Telefonnal készül képek:

 

 























































A hazafelé vezető út kicsit izgalmasabbra sikerült, mint azt vártuk volna. 
A buszunk 17.45-re ért volna a megbeszélt helyre. Ehelyett 1 óra 20 percet vacogtunk a hidegben. Több tényező is közrejátszott a késésben. Először is 3 kedves utas nem jelent meg a busz korábbi felszállóhelyén (talán a Shopping City Süd volt az, nem tudom), ahonnan jött volna a belvárosba. Ehelyett inkább odajöttek a városba ahol a többiek voltak. Persze ez nem lett volna probléma, ha szólnak a vezetőnek... Csupán 50 percet várt rájuk (meg persze mi is).
A másik gond az volt hogy a havas úton a busznak csúszott hátulról egy autó, és a helyszinelés miatt adódott a további várakozás.
Na jól átfázva szálltunk fel a buszra, de legalább már úton voltunk hazafelé. Az erős havazás miatt lassabb volt a közlekedés, 1-2 árokba csúszott autót lehetett látni az út mellett. Így hazaértünk volna kb. éjfélre (a tervezett 10 óra helyett). Ilyen egyszerűen nem úsztuk meg, mert Bicske előtt egyszerűen megállt az M1-esen a forgalom. Sokszor percekig álltunk, és utána is csak lépésben haladt a sor. Egy óra a dugóban így biztosan eltelt, míg végül a sima 1-es úton tudtuk kikerülni a torlódást. A közös szakaszon már rendesen lehetett haladni. Végül éjszakaival jutottunk haza, kb. 3/4-ed 3-ra már az ágyban is voltunk :)
Ja és hazafelé meg jég hideg levegő jött fentre a szellőzőből. Kicsit szétfagytunk, szóltunk a sofőrnek, aki végül leállította a ventilátort. Így se hideg se meleg nem jött, de mi már ettől is nagyon boldogok voltunk. :D
Néhány hangulatkép az éjszakai dugóról :)














































































 

Csak 1-1 sorral kommentálva.
Beérett a munkánk gyümölcse:

Napraforgó (a ház téglái közül nőtt ki):

Ha már Balaton, akkor fagyikelyhek :)

A Hunor is megkapta a maga adagját:

A tihanyi kompon:

Jégbarlang a Szentgyörgy-hely oldalában:

"Orgonasípok":

Kilátás a hegyről:

Kompolás visszafelé:

Másnapi játszóterezés, oda-vissza motorozással:

A legvégére pedig a Részeges Banánsplit :)

Idén már harmadjára utaztunk a rokonokhoz a déli határhoz. Az első két alkalommal távolsági (na, ez tényleg az) busszal, de most kocsival. Kis utánaszámolással ugyanis kiderült, hogy az üzemanyag-költség kevesebb mint két felnőtt oda-vissza jegy. Inkább a kényelmesebb és olcsóbb megoldást választottuk tehát. :)
Az új lakás panorámája tényleg irigylére méltó, íme:










Elsőre furcsának tűnhet a kép a torzítás miatt, de egy 180°-os panorámakép már csak ilyen. :) A képen is látszik valamennyire, hogy a víz csak pár méternyire csordogál az erkély alatt. Mi is kiültünk, és csak bámészkodtunk hogy ki milyen hajóval közlekedik. Ezalatt a kis ladiktól a nagy uszályig bezárólag értem a járműveket :)
Persze a lakás belülről is szép. Ilyen kilátás mellett még a mosogatás is egész elviselhető:)
















Az erkélyen a fűszernövényeken kívűl még mini paradicsom is nő:




























Mi sajnos a panelben nem vagyunk hozzászokva a friss fűszerekhez, pedig egészen más egy milánói a kertből szedett bazsalikommal és rozmaringgal! :)
Természetesen nem maradhatott el a helyi specialitás főzése sem, a tyukászlé! Ha valaki nem tudná, ez ugyanúgy készül mint a halászlé, csak egy egész tyúk kell bele. Ehhez még kell friss tejföl, házi tészta (8 tojásos "gyufaszál) és friss kenyér. Mennyei!






































Ottlétünk alatt egy kis kocsikázásra is futotta a Mecsekben. Felmentünk a TV toronyba, megettünk egy finom kelyhet, miközben élveztük a panorámás kilátást Pécs városára. Onnan kicsit lejebb ereszkedve Orfű felé vettük az irányt. Sajnos fürdőruhát egyikőnk se hozott magával, pedig elég jó strandnak tűnik az ottani. Legközelebb nem felejtjük el.
A 4 napos utazásról hazafelé jövet egy útmenti "szeddmagad" dinnyésnél megálltunk görög-, és sárgadinnyét venni. Kérdésemre elmondta az eladó, ha valaki úgy kéri hogy extra frissen, akkor a sátor mögötti földre kimennek és választanak egyet. Azért ez nem rossz, mi? :)

A telki almákat tettük el, gyümölcslé formájában üvegekbe.
A két kép önmagáért beszél :D